Charles de Foucauld: Imádság

Atyám,
Átadom magamat Neked,
tégy velem
tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben
beteljesüljön.
Semmi mást
nem kívánok Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek,
és mert szeretetem igényli,
hogy egészen
Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe
helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.

Károly, Jézus kistestvére

1858. szeptember 15-én született Strasbourgban. Már serdülő korában elveszti hitét. Húszévesen katonatiszt lesz. Algériába küldik. Három évvel később elhagyja a katonaságot és élete veszélyeztetésével tudományos kutatómunkába kezd Marokkóban. A muzulmán hittel való találkozása, az igazság szenvedélyes keresése, unokanővérének tapintatos jósága és barátja, Huvelin atya segítsége újra felfedezteti vele a keresztény hitet 1886. október végén.

"Amint hittem, hogy van Isten, azonnal megértettem, hogy nem tehetek mást, mint hogy egészen érte éljek."
Fokozatosan felismeri, hogy Jézust követni, Őt szenvedélyesen szeretni annyi, mint azt tenni, amit Jézus tesz: közel lenni a legelhagyatottabbakhoz, a távol lévőkhöz.
"Minden kereszténynek apostolnak kell lennie, ez nem tanács, ez parancs, ez a szeretet parancsa."

1901-ben pappá szentelik. A Szaharába megy, megpróbál egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozik, hanem szeretni. Egész életével akarja "kiáltani az Evangéliumot".
1916. december 1-én meggyilkolja egy szenuszita tuareg csapat.

forrás: http://www.charlesdefoucauld.hu

Régi Székely Himnusz

vagy: Csíksomlyói Mária-siralom, kb. 1350-ből

Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Dallama hasonlít a Bartók Béla által írt "Egy este a székelyeknél" c. zenemű nyitányához. Mivel a nem-katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a XX. században az 1921-ben Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített Ki tudja merre kezdetű dal. Ezt a Mária-éneket a katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Mária búcsúk alkalmával.

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Péntek ugyanannak a napja

Péntek ugyanannak a napja,
Melynek Krisztus Urunk mene kénjára,
Kénján esik esete,
Beteg a test, kész a lélek,
Vígan várja az Uristen,
Kérdi, kérdí angyal Ιsten:
Mi dolog lehessen, Uramisten,
Szent színed szomorodván,
Piros véred kiomolván,
Aranyhajad kiszaggatván?
Ki ezt elmongya pénteken háromszor napjába',
Ugy megüdvözülhet,
Mint Jézus Krisztus üdvözült halála óráján,
Beteg a test, kész a lélek,
Vígan várák a mennyei angyalok az ő lelkit,



Ammen.
(ismeretlen szerző)

Hiszek egy Istenbe'

Hiszek egy Istenbe',
Bízom az Istenbe',
Az a bízott Isten,
Lakojzék lelkembe'.
Jőj el, édes Jézus,
Gyontass meg engem,
Hogy én neked legyek gyontatott embered,
Menj el, te gonosz Sátán,
Ne kisérts engemet,
Vagyon nekem fejem,
Jő el az Úrjézus,
Megfelel képibe',
Az én házam Szent Antal,
Négy szegibe' négy angyal,
Közepibe' egy arany karosszék,
Ott sír vala Asszonyom, Szüz Mária;
Feje lehajtva, könyve csordulva,
Odamene Szent Lukács, szent evangélista,
Kérdé: Mért sírsz, Asszonyom, Szüz Máría?
Ηοgyne sírnék, Szent Lukács; szent evangélista,
Mikor három egész teljes napja,
Hogy nem láttam az én áldott Szent Fiamot.
Menj ki, Asszonyom, Szüz Mária, ajtód elejibe,
Térdig vérbe', könyökig könnybe',
Eléjő a te áldott Szent Fiad.
Elmene Asszonyunk, Szüz Mária ajtaja elejibe,
Térdig vérbe', könyökig könnybe'
Eléjöve az ő áldott Szent Fia.
Kérdé: Ηοl valál, én áldott áldott Szent Fiam?
Ηοl valék, én áldott Szent Anyám?
Harmadnapja a zsidók üldözének;
Kálvária hegyire késérének,
Kötelekvel megkötöztek,
Vaskesztyükvel csapdostak;
Lándzsákval szurkodtak;
Rut nyálukval köpdöstek,
Epével, ecetvel itattak,
Ki ezt elmondja este lefektibe',
Reggel felkeltibe',
Ugy megüdvözülhet,
Mint Jézus Krisztus üdvözült halála óráján.
Beteg a test, kész a lélek,
Vígan várják a mennyei angyalok az ő lelkit,


Ammen.


(ismeretlen szerző)

(Paradicsom kőkertjébe) - csángó imádság

Paradicsom kőkertjébe'
Arany szőnyeg leterítve,
Rengő bőcsű közepibe';
Az Úrjézus fekszik benne,
Bal kezibe'arannyalma,
Jobb kezibe' aranyvessző,
Mikor azt ő megharsantsa,
Zug az erdő, cseng a mező,
Sohase láttam szebb termőfát,
Mind az Úrjézus keresztfát,
Vérvel virágozik,
Szentlélekvel gyümölcsözik,


Ammen.

(ismeretlen szerző)

Jöv el Uram, Jézus!

Előadja: Cseh Tamás és Cserhalmi György

Kölcsey Ferenc: Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból.

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.

Bobula Ida: Maghar himnusz

Ó, Mada/r/!
Országok országa,
Törvénytudás népe,
Napkelet, s Nyugat közt
A világnak fénye.
Nagy a Te nemzeted,
Nagy a Te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted.
Mint a magas mennyég
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen.
Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a Te végzeted
Ősi öröksége:
Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt,
Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön
Győzelmes végzeted
Úr oltára Te vagy,
Emeld fel a fejed!


rovásírás alapján,
dr.Bobula Ida nyelvész könyvéből

Papp Lajos: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: - Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol...
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

dr. Papp Lajos szívsebész

Régi magyar áldás

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.