Gyulai Pál: Hadnagy uram

'Hadnagy uram, hadnagy uram!'
,, Mi bajod van, édes fiam?"
'Piros vér folyt a mentére!'
,,Ne bánd, csak az orrod vére!"

'Hadnagy uram, hadnagy uram!
El ne essék itt az útban.'
,,Belebotlám egy nagy kőbe;
Szegezz szuronyt, s csak előre!"

Megy a honvéd, áll a hadnagy,
Mély sebében összeroskad.
'Hadnagy uram, hadnagy uram!'
,,Csak előre, édes fiam!"

Gyulai Pál: Tavaszi reggel

A bércet már a hajnal aranyozza,
A völgy virágit gyönggyel harmatozza;
Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,
Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.

A sullogó patak mintegy megbátrul,
Vadrózsa bokra ég a napsugártul;
Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,
Az ég mosolyján a föld szíve dobban.

Oh fény és dal! Tavasznak enyhe napja'.
Elveszett fényét lelkem visszakapja,
Szívem megárad ifju érzelemben,
S ajkamra ismét víg dal hangja lebben.