Dutka Ákos: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban

Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.

Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
,,Miatyánkod'' bár mindenki tudja.

Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,

S leülnél az éhezők közt
S abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul -
Elfognának a tizedik szónál.

Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról

S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

Dutka Ákos: A vörös táltos

A rőzse üszke kojtorog a szérűn,
S fellobban a vörös, rőtsugarú fény.
Ülnek, mintha siratók volnának,
Fekete csónakban száz kaszás legény.

Hallgatnak. Messze ünneplő harangok
Pálnapra búgnak, egy ember beszél:
A rőzse – máglyák száz sötét pogánya
Bámulja őt a rőzse fényinél.

- Búghatsz, harang. Az istened halott rég
A tarjagos sötét ég látod, hogy siket,
Üvölthet torkod, könyöröghet…
Rimánkodásra átokkal fizet.

A városokban már beszél az isten
Csodásszavú új vörös táltosa,
Nem kér harangot, nem árul kegyelmet,
Az ember lelke lesz a temploma….

A rőzse lobban…kialudt a máglya,
S a száz pogány a rónaságon át
Fehér lován már közeledni látja
A föld hatalmas vörös táltosát.

1906

Dutka Ákos: Apám

Oh mondd anyám, oh mondd tovább
Milyen volt jó apám?
No mondd megint! Hogy csüggtem én
Mesélő ajakán,
Mikor tanítni kezd vígan
- "Hallgasd csak édes kis fiam"...

Oh erre mind emlékezem,
De arra jobban ám, -
Mikor oly bús, oly néma lett, -
S az új nap hajnalán
Nem csegtett többé oly van:
- "Ébredj már édes kis fiam"...

És este lett - s ő ott feküdt.
Körötte sírva mi...
Fejemre tette két kezét...
- Mily kin elmodani' -
Hogy csengett gyönge hangiban:
- "Ki véd meg már most kis fiam"...

S azóta e hét drága szó
Fülembe csend megint,
Mikor a sors korbácsival
Vadul reám suhint...
Felém suhan csapásaiban:
- "Ki véd meg már most kis fiam"...

Dutka Ákos (Nagyvárad, 1881. szeptember 11. – Budapest, 1972. december 27.) magyar költő, újságíró.

A "Nagyvárad" és a "Szabadság" című lapok újságírója volt. 1905-ben Nagyváradon bemutatták A léghajósok című operettjét.
Ugyanebben az évben Amerikába utazott, majd bejárta egész Európát.
1906-os hazatérése után ismét a Nagyvárad lap munkatársa lesz.
Az első világháború után Budapestre költözik.
1940-ig a Külügyminisztérium sajtó előadója. 1939 és 1943 között a Friss Újság felelős, majd főszerkesztője. A németek bevonulásakor a laptulajdonos utasítására nem volt hajlandó Hitlerről dicsőítő cikket írni.

Elbúcsúzott munkatársaitól és kiköltözött Máriaremetére.

Itt visszavonultan élt, csak az ötvenes évek közepétől hallatott ismét magáról.