(Puscsinhoz)
Cimborám, emlékszel arra,
Nyájas csöndesség ölén
Búnkat habzó, tiszta borba
Hogy fojtottuk, te meg én?
Hogy rejtőztünk, szót se ejtve,
Sötét sarkunk rejtekén,
Bacchussal lustán heverve,
Őrjárat se járt felénk?
Emlékszel a suttogásra
Puncsos serlegek körül,
Meg a néma kupicákra,
S hogy pipánk előkerült?
Felparázslott, s gyönyörűen
Szállt a füstje örömül!...
Hirtelen pedáns üvölt fel
Valahonnan messzirül.
S a palackot összetörtük,
Serleg? Nyisd az ablakot!
Mindenfelé szétöntöztük
Puncsot és a drága bort.
Elmenekülünk sietve –
S a veszélynek nyoma sincs!
Orcánk bíbort játszik erre
Szónkban elme s szív megint,
Tiszta jókedv nevetése,
Merev, bágyatag szemek,
Részeg tompaságra érett
Bacchus víg igézete.
Ó, barátaim, szivemben
Éltek mindörökre hát!
Mindenkor, ha víg a kedvem,
Rátok emelek kupát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése