A nagy gótíves templomablak
napsugarakkal ötvözött
arany szentjei lapozgatnak
némán a fürtjeid között.
Körül hűs pompa és szilárdság.
Szobrok, fejkendős asszonyok.
S fejed szép, titkos fóliánsát
nézi az Úr, és mosolyog.
Aztán egyszerre, pillanatra,
mégis szomorú lesz az Úr;
Fejed az áhitat lehajtja,
s hajad közül elébe hull:
virág, valami régi emlék...
édes, sziromszép meztelenség!
(Márianosztra, 1956. márc.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése