Örömre és reményre született
S békés sugallatokra - de a balga
Hamar a gyermeki öltözetet
Letépte, szívét élet-árba dobta,
S a világ nem kímélte - sem az ég!
Édes gyümölcse, túl-korán megérve,
Árvultan függött virágok közébe,
Sem ínynek, sem a szemnek nem elég -
Azok szépülnek - ő pedig megég.
A mohó féreg rágja, rágja őt,
Míg a többiek, mint kecses barátnék,
Az ágon lengnek - korán-ért gyümölcs
Lehúzza ágát s a vihar belétép!
Gyötrődik a vén, ősz hajszál hiján;
Nem talál társra; megy, merre a többi,
Bár lelke nem bír velük békét kötni;
Az emberek közt nem rab, nem király,
S mit érez egyedül: mindent magába zár.
1832
Weöres Sándor fordítása
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése