Szép Ernő: Én édes Jézuskám

Én édes Jézuskám
arra kérlek téged
hozzál nekünk, hozzál
egy kis szegénységet.

Nem azt a vadságot
nem azt a vakságot
nem azt a fertelmes
csúnya gazdagságot.

Csak a szegénységet
a szegények jussát
tisztuljon már innét
ez a nagy kódusság.

Hozzad vissza Jézus
azt a szegénységet
búbos kemencében
mikor csutka égett.

Tepsiben a kolbász
zsírjába henyéljen
este lámpa süssön
rádió zenéljen.

Szűr kerüljön újra
a magyar vállára
csizma a lábára
végre valahára.

Dohányt a pipába
mindennap vehessen
egy komisz Leventét
szájába tehessen.

S ne legyen probléma
se Memfisz, se Mirjam
ezt a Budapestet
én is jobban bírjam.

Hogy több mosolyt lássak
füttyöt, nótát halljak
mindenki bajába
hogy belé ne haljak.

Én édes Jézuskám
csudáid mívével
hátha boldogulnál
az urak szívével.

Állást adass, áldást
ne hiába kérjék
s emeltesd fel Jézus
gürcölőknek bérét.

Jézuskám az égből
nézzél le ezekre
karikagyűrűt tégy
a csupasz kezekre.

Aki szerelmes lett
hadd lehessen páros
friss fészekkel végig
rakódjon a város.

Óh nem kell a kiskert
s ház körül akácok
szűk emeleten csak
kétszobás lakások.

Bútor legyen bennök
gyúródeszka, teknő
legyen egy kutyó is
gyerek meg majd kettő.

Ezt a leányságot
ezt a legénységet
intézd el kis Jézus
ezt a szegénységet.

Jézuskám ezt hozzad
kérve kérlek téged
ezt az ügyes, kedves
édes szegénységet.