Hajszálnál finomabb fonál
a szomorúság.
Ha harmatosan rácsillog a Nap
szivárványszínű.
A házunk előtti öreg akáctól
a sarkcsillagig
onnan a Holdig szőttem a hálót
e sejtelem-fonalakból.
Éjszaka gyémánt, nappal ezüst
harmata: könny -
villámra, viharra mozdulatlan
de lengeti sóhaj.
S én gunnyasztok a háló közepén
éjféli szürke pók
s úgy várok lakomára keringő
kóbor lelkeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése