Mikor borulásos szemekkel
Kutattam a mélységeket,
Karcsú hidak szélén merengve
Én tégedet kerestelek.
Mikor öreg könyvekbe bújtam
A beteg gyertyaláng alatt,
Kábultan és félig vakultan
Én tégedet akartalak.
Mikor a falnak dölve némán
Mákonyt kerestem és halált,
S nem láttam sorsom semmi célját,
Lelkem a te szavadra várt!
Minden álomban és halálban
És gyülöletben, végtelen,
Örök vágy fájó mámorával
Szeretlek, hűtlen életem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése