Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!
A magyar nadrágot maga is eldobta?
"Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,
Nem a viseletben van a hazafiság".
Igaz, intézetink, az akadémia,
A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.
"Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?
Igaz hazafinak másra van a gondja."
Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,
Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?
"Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl
Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül".
Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve
Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?
"De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:
Igaz honfi azt most kezébe sem veszi".
Vagy hát élőszóval a nép között járván
Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?
"Oh a magyar népnél fölösleges volna,
Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla".
Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek
Hirdetjük a közös összetartást szépnek?
"Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?
Igaz honfi erre nem is reflektál ma".
De hát urambátyám, mondja meg az égre!
Miben áll az igaz hazafiság végre?
"Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.
Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése