Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek...... életem.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sürgős!
Magamról
- Babóca
- Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk. A harc azonban mindig csak magunkkal folyik. Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Itt is megtalálhattok
Európa kellős közepén
Édes otthon
Isten tenyerén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése