Ösz húrja zsong,
jajong, busong a tájon,
s ont monoton bút
konokon és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok tűnt kéj kél.
Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
...
(Tóth Árpád fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése