Lev Tosztoj: Feltámadás (részlet)

"Akárhogyan igyekeztek is az emberek sokszázezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút - a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is. Melegen sütött a nap, megéledő fű sarjadt, zöldellt mindenütt, ahol csak ki nem pusztították, nemcsak a bulvárok gyepágyaiban, hanem a kövezet lapjai között is; nyírfa, topolya, fagyal bontogatta ragacsos, illatozó levélkéit, a hárs rügyei pattanásig duzzadtak; csóka, veréb, galamb már tavaszi örömmel rakta fészkét, és a napmelengette falaknál döngtek a legyek. Örvendeztek a növények, a madarak, a rovarok és a gyermekek. De az emberek - a nagy, felnőtt emberek - most is éppen úgy csalták és gyötörték egymást, mint máskor.
Az emberek úgy vélték, hogy nem ez a tavaszi reggel fontos és szent ... hanem fontos és szent az, amit ők, az emberek, maguk találtak ki, hogy egymáson uralkodjanak."

Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Nyehljudov, a gazdag földesúr a bíróságon, ahol esküdtként van jelen, egy gyilkossággal vádolt prostituáltban ráismer ifjúsága első szerelmére, Katyusára. Felébred bűntudta, amiért annak idején elcsábította, majd magára hagyta a szegény szolgálólányt, segíteni próbál rajta, sőt feleségül akarja venni. Ezzel az alaphelyzettel indul a kölcsönös megbocsátás evangéliumi eszményét hirdető Feltámadás.

A történet főszereplői a kicsapongó úri életmódot folytató Nyehljudov herceg és az általa erkölcsi fertőbe taszított Katyusa Maszlova. A lányt ugyanis még fiatal korában elcsábította Nyehljudov, és eztán Katyusa élete a lehető legrosszabb irányt vette: prostituált lett Moszkvában.
A herceg a bíróságon látja viszont a lányt, akit ártatlanul ítélnek el, és ekkor hirtelen megvilágosodik: ez az Oroszország milyen igazságtalan, itt minden rosszul működik, az egyház képmutató, a bűnösök ártatlanok, az ártatlanokat elítélők ily módon bűnösök, mindenki korrupt és a rendszer rabja. Ez a felismerés, no meg a Katyusa miatt felébredt bűntudata veszi rá életének gyökeres megváltoztatására.