Márai Sándor : Az égen fönn megáll a Hold

Az est, a rest festő korommal

átfesti mind

amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.

A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,

csak ennyi volt:

jártunk a nád közt és a szél dalolt.

Sok ablakon benéztem érted én,

nyisd a szemed,

mert vak szemem nem érte még a fény.

Sok éjszakába hívtam a neved,

hallgatni jó,

nézd, sétál a hold a világ felett.

Az égen akkor fönn megállt a hold,

csak ennyi volt:

Fejem fejedre lassan ráhajolt.