Kis versek. Szállongó pernyéi
egy bús, halottas fáklyafénynek.
Kis ideig majd fenn lebegnek,
minthogyha foltjai lennének
a szeplőt hányt, közönyös égnek...
(Vác, 1954. dec. Éhségsztrájkom 5.-ik napján.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sürgős!
Magamról
- Babóca
- Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk. A harc azonban mindig csak magunkkal folyik. Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Itt is megtalálhattok
Európa kellős közepén
Édes otthon
Isten tenyerén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése