és aztán nincs vége,
így megy ez tavasz óta,
ha a Fényesség örök, hát
kegyetlenül örök a nóta.
Már itt hullámzik köröttünk,
s a szárbaszökkentet elviszi
még mielőtt fejét önként lehajtaná,
de a dal fönt fényesen hiszi,
hogy a Föltámadott igéit mormoljuk alá.
S riadtan kérded:
még hány temetésen találkozunk össze,
amíg rám vagy rád kerül a sor?
Tudom mikor átnézel a kandeláber-erdő
nyiladékán, szemedben füstöl a fasor.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése