A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz
A sokaságban senki se keresi
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése