Óh lelkem, mennyi bánat ért
egy asszonyért, egy asszonyért.
Vigaszt, hiába, nem találtam,
pedig szivemmel messzeszálltam,
pedig szivem elhagyta őt,
már rég elhagyta azt a nőt.
Vigaszt, hiába, nem találtam,
pedig tőle már messze jártam,
s szivem, túlérzékeny szivem,
így szólt lelkemhez: - Úgye, nem,
nem valóság - bár annak érzed -
bús és dacos száműzetésed?
S lelkem felelt: - Mit tudom én,
mily csapda ez, vagy mily remény:
mindig mellette, nála, véle,
pedig messze száműzve tőle?!
Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése