2010. március 31., szerda

A magyar népdal

"A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados - évezredes - használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket". (Kodály Zoltán)

A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről-nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk.

A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt.
A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött.
A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.

Népdalaink a népi kultúra virágai. Zengő ajkakon élő remekművek, melyek a tudatlanok kincsének és a tanultak élő csodájának tekinthetők. A népdalok világa évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet, amely kis arányaiban olyan tökéletes, akárcsak egy nagyszabású mestermű. Szabályok és rend nélkül virulnak, virágos rétté nyílnak, mérhetetlen harmóniájú teljességgé.

Stílusuk szerint a magyar népdalok két csoportra oszthatók: régi és új stílusú népdalokra.
A régi stílusú népdalok nagy része több száz éves, gyökereik a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Az új stílusú népdalok keletkezése a 18 - 19. századra tehető.

A magyar népdal stílusjegyei
Egyszólamúság (unisono)
Pszalmodizáló ("zsoltározó" vagy "beszédszerű")
Jellegzetes ritmusképletek
Néhány általános keleti stílusjegy: a tempó és előadásmódban a rubato (szabadon) és a parlando (elbeszélve)
Szűk hangterjedelmű dallamvilág
Pentatónia

Néhány népdalaink közül:

Meghallgatható:
A malomnak nincsen köve

A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár,
tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár,
tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.

Adsza rózsám a kezedet, forduljunk egyet, forduljunk egyet,
aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet,
aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet.

Beteg az én rózsám, szegény, talán meg is hal, talán meg is hal,
ha meg nem hal, kínokat lát, az is nékem baj,
ha meg nem hal, kínokat lát, az is nékem baj.

A te francos nyavalyádból adjál nekem is, adjál nekem is,
hadd érezzük mind a ketten, érezzem én is,
hadd érezzük mind a ketten, érezzem én is.

Vót nekem egy szép szeretőm, de az olyan vót, de az olyan vót,
ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg vót,
ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg vót.

Harmadik nap megkérdeztem, téged mi lelt vót, téged mi lelt vót,
a szívemet a szerelem körülfogta vót,
a szívemet a szerelem körülfogta vót.





Erdő, erdő, de magas a teteje,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönt a szemeit kisírta,
Búzavirág, búzakalász árnyába,
Rágondol a régi első párjára.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése