Farkas Ferenc meséit gyorsírással rögzíti Vikár Béla
(Vikár Béláné felvétele, 1890.)
Gyorsírás:
Habár Vikár Bélát elsősorban mint a Kalevala fordítóját, a finn nyelv kiváló ismerőjét tartjuk számon, esetleg mint népdalgyűjtőt, és bár ezek mellett számtalan más területen is alkotott, munkásságához a gyorsírás nyújt kiindulópontot.
Bár nem lehet élesen elhatárolni egymástól a nyelvészeti munkáit az etnográfiaitól, költészetét a népdalgyűjtésétől, szinte mindennek a gyorsírás volt az alapja. Ez jelentet számára biztos megélhetést, és ennek köszönhette, hogy számtalan más területen ért el sikereket.
Még gimnazista korában Pécsett tanulta meg a gyorsírást, de igazán a pesti egyetemi évek alatt kezdte kamatoztatni tudását. Professzorai előadását az élőbeszéd sebességével tökéletesen le tudta jegyzetelni, és pontos jegyzetei alapján sokszorosította azokat.
Tanárai ajánlásával hamar munkához és megélhetéshez is jutatta a gyorsírási képessége. Greguss Ágost és a szintén somogyi származású Kónyi Manó beajánlották a parlamenti gyorsíróhivatalba. Így lett a somogyi hallgatóból Lónyay Menyhért miniszter titkára.
Ugyancsak a pesti, egyetemi évek alatt, és (részben) ugyancsak a gyorsírásnak köszönhetően figyelt fel Vikár kiemelkedő szellemi képességeire Budenz József, a finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára. Az ő unszolására indult el Vikár azon az úton, amely legismertebb műfordításával, a Kalevalával csúcsosodott ki.
Népdalgyűjtő, etnográfiai sikerei sem függetlenek a gyorsírástól. Mások is voltak - jóval Vikár születése előtt is -, akik gyűjtötték a népdalokat, népmeséket. Voltak, akik leültek hallgatni az egyszerű embereket, és lejegyezték, amit azok mondtak vagy énekeltek, és néha meg-megállították őket a pontosabb jegyzés érdekében, vagy elsiklottak pár gyorsan elmondott részlet felett. Utóbbi kettőt azonban Vikár Béla nem tette. A gyorsírás lehetőséget adott neki arra, hogy tökéletesen jegyezze le a közlő szavait úgy, hogy azt egyszer se kelljen kizökkentenie a mese, a dal ritmusából. Ezzel a módszerrel soha nem látott pontossággal tudta lejegyezni a népköltészet minden részletét és a Kalevala eredeti nyelvezetét.
Módszerével a magyar nyelvjárástanban is újított. Hogy a hangzott anyag minden tulajdonságát pontosan adhassa vissza, a tájnyelv jellemzőinek jelölésére saját gyorsírói jelöléseket alkotott. Ezt használta már az 1890-es, első somogyi népdalgyűjtéskor is, és ezzel ő volt az első, aki leírta Belső-Somogy dialektikus részeit.
Az 1895-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól kapott fonográf készülék sem váltotta fel a gyorsírás fontosságát és szükségességét, csupán segített pontosítani a gyűjtést. (például a népdalok dallamának megörökítésével)
Somogyi népdalszöveg gyorsírással
"Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út
Kiön az a kilenc betyár elindult,
Kiön az a kilenc betyár elindult
Szép csárdásné udvarába befordult"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése