Berde Mária: Sorsunk

Láttam virágot, akit délről hoztak.
Afrika tűzben fogant kaktuszát
Láttam, hogy nőtt, hogy vágyott és hogy sorvadt,
Hogy vívott faggyal, köddel nagy tusát.
Láttam madarat, nyirbált, tépett szárnyút.
Láttam madarat szűk kalit megett.
Végtelen égről, rétről néma álmút.
Láttam szomorgó méla gyermeket,
Ki sánta volt, beteg volt, vagy szegény tán,
Azért a játéktól otthon maradt.
Lent kavargott a nép a déli sétán,
Karika szállt száz gyermek-kéz alatt
És ispiláng és aranyláncom járta
S a gyermek nézte könnyesen, sóvárgva -
Láttam magam. E bús szegény világot.
Elsüllyedt álmom, szétrongyolt vitorlám.
És sírtam a szárnyszegettek, sóvárgók,
Itthonmaradtak, összetörtek sorsán.

.