2010. január 1., péntek

Wass Albert

Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ
Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem
ezer apró csillámló homok-szemcsébõl, és a homok-szemcséket köddel kötötte
össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták:
bolond. De az oszlop csak épült, mert az ember hittel a szívében építette az
õ Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig
nevettek, és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti. És jött az elsõ
szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte
össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik
szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt
látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon
berohantak az udvarára és ledöntötték az õ oszlopát. És az ember nem
szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára és hittel a
szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének.
És az oszlopot most sem
faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró
homok-szemcsébõl és a homokszemcséket köddel kötötte össze."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése