Mikszáth Kálmán: Hogy járt Vörösmarty a finánccal?

1877
Mikor a jó magyar szűzdohány iránti szeretetünknek csak titokban lehetett áldozni, Vörösmarty Mihályt, a híres költőt, mindig ellátták barátai jóféle verpelétivel.

A Pesthez közeleső Nyékről (Fehér megye) sokszor be-berándult a fővárosba, barátaihoz, s bizony csak amúgy csendes pipaszóval, az apostolok lovain, mert a földi kincsekből édeskevés jutott annak, ki annyi szellemi kinccsel gazdagítá hazáját.

Egy napon bodor füstöket eregetve ballagott a budai vámon, kopott szürke köpenyében, midőn a balszerencse egy finánc képében utólérte. A tiltott magyar dohány illatát messziről megszimatolta a derék hivatali közeg.

- Adja elő a zacskóját - rivallt rá a költőre, ki szótlanul, ijedten teljesíté a kemény parancsot.

- Nos, barátom - mondá a különben magyar születésű szaglász gúnyosan -, ez ugyancsak meg van tömve derekasan; ezért szépen fizethet az úr...

Vörösmarty sóhajtott, a bírságra és az elkobzott dohányra gondolva, melynek egy részét Deák Ferenc jó barátjának szánta, kit éppen meglátogatni készült; legtanácsosabbnak látta könyörgésre fogni a dolgot. Azonban mit sem használt: a jegyzőkönyvet felvették.

Még egy reménye volt. Azt hitte, ha népszerű, nagy nevét, mely sokszor kirántá az ilyenféle bajokból, megmondja, a jó magyar képű s neveltnek látszó finánc visszaadja a zacskót s a bírságot is két kézzel engedi el.

- Ne okoskodjon, barátom - szólt szelíden a buzgó emberhez. - Én Vörösmarty Mihály vagyok.

A finánc nem látszott meghatva lenni e névtől, mely oly nagy címe volt annak, ki azt viselte. Költőnket, bár minden hiúságtól ment volt, mégis bosszantá ez a közöny s még egyszer figyelmezteté:

- Ön tán nem hallotta, mit mondtam. Én Vörösmarty vagyok.

A finánc haragosan förmedt rá.

- Eh! lári-fári! Vörös Marci, Zöld Marci, mind egy ördög! Fizessen tíz forintot, aztán menjen pokolba! A dohány itt marad.

Költőnk sokáig megemlékezett még erről a jelenetről, s ha valaki hírét, népszerűségét emlegette, nevetve szokta megjegyezni: Eh, hagyjátok el! Vörös Marci, Zöld Marci mind egy ördög!