Madách Imre: Az Ember tragédiája - elbeszélésben

LUCIFERI VÍZIÓK

Madách Imre: Az Ember Tragédiája színművéből írt elbeszélés

készítette: Wittich Zsuzsanna

Előszó
Sokszor írnak regényből vagy novellából drámát. Ez az írásmű ennek a fordítottja: drámából - elbeszélés. Az Ember Tragédiája elolvasása - régies nyelvezete, és a verses színmű forma miatt - diákoknak, de általában a ma emberének legtöbbször erején felüli. Még azok is így lehetnek ezzel, akiknek érdeklődési területén nem esne kívül ez a nemzetek fölötti, történelmi korokon átívelő, hatalmas tudásanyagot magában hordozó, filozófiai, irodalmi alkotás. Ilyenformán hiányzik a tudatunkból, pedig az a rendeltetése, hogy segítsen megérteni emberi világunkat, és ezáltal megtalálni a helyünket benne. Talán ebben az elbeszélő formában diákok és felnőttek számára egyaránt könnyebben megközelíthető lesz.

Boldoggá tesz a tudat, hogy a tisztelet alkotta üvegkalitkából kihozva a jelen generáció asztalára (képernyőjére) tehetem Madách Imre művét. Nem..., nem tömörítés! Ugyanaz, csak mai nyelven szól, és prózában. Éppen ezért veszít az eredeti mű korhűségéből, magasztosságából, hangulatából.

Aki igazán találkozni akar Madách Imre művével, annak az eredetit kell olvasnia, vagy még inkább, - az író eredeti szándéka szerint - színpadi előadásban megismernie.

A dőlt betűs szedés azt jelzi, hogy azon a helyen meghagytam az eredeti szöveget. Egyrészt nem mindenütt volt szükség az átfogalmazásra, másrészt pedig ezen a módon változtatás nélkül meghagytam a már szállóigévé vált, nagy szellemi tartalmú, költői sorokat is.

Az Ember Tragédiája novellizált átdolgozása

Bevezető
Tartalomjegyzék

Első szín (A mennyben)

Második szín (Édenben)

Harmadik szín (Pálmafás vidék)

Negyedik szín (Egyiptom)

Ötödik szín (Athén)

Hatodik szín (Róma)

Hetedik szín (Konstantinápoly)

Nyolcadik szín (Prága)

Kilencedik szín (Párizs)

Tizedik szín (újra Prága)

Tizenegyedik szín (London)

Tizenkettedik szín ( a falanszter)

Tizenharmadik szín (az űrben)

Tizennegyedik szín (a jégmezőn)

Tizenötödik szín (újra pálmafás kertjükben)

Utószó (Dobos Marianne írása)

Zichy Mihály, zicsi és vásonkeői (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője.

Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban.

Kiemelkedő munkája Madách Imre: Az ember tragédiájának illusztrálása.