Kányádi Sándor: Szigorú még a tél

Szigorú még a tél,
de szigorát
enyhíti már
a hóvirág.

Maradna még a hó,
de nem lehet,
vékonyodik a jég
és megreped.

Beszédes lesz a kis patak
és ki-kikandikál,
bukfencet vet a jégen
és mondikál.

Tojásra ül a kotló.
Zümmög a keltető.
Vetkőzni kezd
a dombtető.

Zöldülni kezd a fûz.
Zsendülni kezd a fû.
A jó Nap egyre melegebb
tekintetû.

Mosolya egyre biztatóbb
és egyre tüzesebb;
kergeti hegyen-völgyön át
a vacogó telet.