Füst Milán: Szerelmes levél

A légen át szerelmesen
veled ölelkezem
szemem a messzeséget issza
szájamat megmérgezem
az arcomat elrombolom,
hogy aki lát, vagy hallja szóm
hőköljön vissza.
A tüzemet eltitkolom
s a sötét alkonyatba' két karom
kitárom részegen eléd -
kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot
egy édes dalt küldök feléd.

A halálomról szól e dal.
S hogy most meghalnék szívesen...
Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
csordúltig megtelt szívemet viszem.