2009. december 19., szombat

Illyés Gyula: Semmit sem értünk


Semmit sem értünk a halálhoz.
Hűvös és nedves az évszak. A köd
homályt vakol a hullongó homályhoz.
Vígasztalan szem: az ág csak csöpög.

... Én sem vonzódom a világhoz -
Ázottan bú az állat. Gomolyog
az est, az elme. Vajúként kiáltoz,
csapong a ködben eltűnt alakod.

Nincs könnyebbülés. Annyi sem, amennyit
kutyám kihány, csaholva azt a semmit,
mely azzal nyom, engem is, fojtva, hogy

üres, valóban. Úgy dermeszt, előre,
hogy csak az űr, hideg magányom nőne
a suttogott jajtól is. Hallgatok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése