Egressy Gábor

Egressy Gábor (Sajólászlófalva, 1808. november 3. – Pest, 1866. július 30.) színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja (1863), Petőfi Sándor barátja, Egressy Béni bátyja.

Református pap gyermekeként született. Otthonról háromszor is megszökött, hogy színésznek álljon.
Két esztendeig különböző vándorszínész-társulatokkal járta az országot, majd a kassai állandó színtársulatba került.
1831-ben megházasodott, Szentpétery Zsuzsika színésznőt, Szentpétery Zsigmond húgát vette feleségül. 1833-ban Kolozsvárra ment játszani, majd részt vett a Bánk bán ősbemutatójában. 1835-ben a budai Várszínház tagja lett.
1837–ben Bécsbe ment tanulni a színészmesterséget, de csakhamar hazatért, és 1837 augusztusában felvette őt a Pesti Magyar Színház, amely a későbbi Nemzeti Színház. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott.
Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel.
1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt. A szabadságharc idején nemzetőr, elkísérte Kossuthot a népfelkelést szervező toborzóútján, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt.

Egressy Gábor halála a Nemzeti színpadon 1866. július 30-án, a Brankovics György előadásán

1849-ben a fegyverletétel után Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották. Csak 1850 szeptemberében tért haza.
1851. október 7-én amnesztiában részesült, és hamarosan újra felléphetett a Nemzeti Színház tagjaként, ahol 1859-ig játszott.

1865-től a Színitanoda tanára lett. Obernyik Károly Brankovics című drámájának előadása közben kapott szélütést, és aznap elhunyt.

Korának legműveltebb színészeként jegyezték, a színészet első magyar elméletírója volt. Fontos szerepet játszott Shakespeare népszerűsítésében, az angol drámaíró több munkáját is lefordította. 1860-ban ő alapította meg az első színházi újságot Magyar Színházi Lap címmel, amelynek szerkesztője volt.