A rőzse üszke kojtorog a szérűn,
S fellobban a vörös, rőtsugarú fény.
Ülnek, mintha siratók volnának,
Fekete csónakban száz kaszás legény.
Hallgatnak. Messze ünneplő harangok
Pálnapra búgnak, egy ember beszél:
A rőzse – máglyák száz sötét pogánya
Bámulja őt a rőzse fényinél.
- Búghatsz, harang. Az istened halott rég
A tarjagos sötét ég látod, hogy siket,
Üvölthet torkod, könyöröghet…
Rimánkodásra átokkal fizet.
A városokban már beszél az isten
Csodásszavú új vörös táltosa,
Nem kér harangot, nem árul kegyelmet,
Az ember lelke lesz a temploma….
A rőzse lobban…kialudt a máglya,
S a száz pogány a rónaságon át
Fehér lován már közeledni látja
A föld hatalmas vörös táltosát.
1906
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése