Benedek Elek: Esti imádság

Az áldott Nap pihenni tére,
Álom borult ragyogó szép szemére.
Közelg az Éj, sötét szárnyát kibontva,
Fáradt testem vágyik nyugalomra.
Közelg az éj, s szárnyán az édes álom
Ereszkedik le rám aranyos szálon.
Már érzem, hogy szemem lecsukódik,
Kezem szép lassan összekulcsolódik.
Uram, ki látsz a szívek rejtekébe,
Im leborulok szent szined elébe:
Ha vétettem szóval, cselekedettel,
Tetézd' jóságod, vétkemet feledd el!
Gyermek vagyok még, ne ítélj keményen,
Ha néha tán a rosszat jónak vélem.
S ha jó helyett rosszat cselekszem néha,
Nézz a szívembe, s lásd: jó a szándéka.
Száll, száll felém a csendes, édes álom,
Ereszkedik le rám aranyos szálon,
Egy pillanat s álomba szenderedtem...
Óh, jó Atyám, őrködjél én felettem!