Látod, mivé lett e rózsaszál? Hajnalban éledt, s nem rózsa már. Latolni kár, hogy lám, ez így van, a zsenge báj s a mámor illan. Hervadni fáj. Mondd neki: "Szánlak!" S vidulj a nyárnak liliomán.
Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk.
A harc azonban mindig csak magunkkal folyik.
Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése